LEHEL LACI

Temetési beszédek:

"Nem mindenkinek egy a vége: az egyiknek az élete delén szakad meg az élete, a másikból alig hogy elindult, kiröppen, a harmadikat még késő öregségében is alig-alig akarja útjára engedni. Mindnyájan más-más időben, de mind egy azon helyre indulunk."
Lehel László idén lett volna 60 éves! És elindult. Vajon Seneca szerint melyik időben indult el?
Amilyen hihetetlen és elfogadhatatlan, hogy már nincs közöttünk, ugyanolyan hihetetlen, hogy idén már 60 éves lett volna. Örökifjú volt, s immáron az marad számunkra. Akik találkoztak, beszéltek vele az utolsó éveiben, amikor betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, csodálhatták változatlanul nem lohadó lelkesedését bármi jó ügyért, örömét egy-egy emlékezetes koncert vagy színházi est után. >>>>
(Schiffer János beszéde)
Különös képességünk van arra, hogy akkor érezzük meg az értékek nagyságát, amikor már nem a jelenben élő valóságként, hanem csak a múltban méltatjuk azokat. Magyarán: akkor látjuk egy-egy személy pótolhatatlan kiválóságát, amikor már nincs közöttünk. Lehel Lászlót eddig is kiváló szakembernek és nagyon jó kollegának tartottuk. Nem hiszem, hogy sokan lennének az országban közművelődésben dolgozó szakemberek, akik közelebbről vagy távolabbról ne ismerték volna őt: a Petőfi Csarnok igazgatójaként, vagy valamelyik szakmai civil szervezet tagjaként, vagy egy konferencia hozzászólójaként, sajátos feladatot ellátó munkacsoport vezetőjeként, közművelődési szakértőként vagy a népművelők vándorgyűléseinek fényét emelő remek diszkósként - és még tovább sorolhatnám ennek az aktív és gazdag életnek azokat a megnyilvánulásait, amelyekkel igen széles körben, sokan találkoztunk.
>>>>>>
( Földiák András beszéde)